Előszó
2012 nehéz év lesz, ez mindenki számára látszik, legyen akár jobbos vagy balos az illető. Van, aki külső és belső ellenségekre, van aki a kormányra hivatkozik, mint e gondok legfőbb okozójára, s közben egyre paprikásabb légkör alakul ki az országba. Mindkét oldal hoz fel érveket, de sokszor az érvek süket fülekre találnak és eszeveszett szitkozódásba torkollik az egész. Emberek egymást komcsinak, libsinek, nácinak állítják be, holott a legtöbben csak polgárok vagyunk. És ezek közül legtöbben egyszerűen csak élni szeretnénk egyszerű életünket. Hihetetlennek tűnhet, de igaz, sokan még csak nagy vagyonra se vágynak, csak örülnének, ha nem éreznék minden napjaikat kétségbe ejtőnek és kilátástalannak; vagy egy kicsit tehetősebb rétegről beszélve: ha nem úgy éreznék, hogy az állam megfojtja őket, hanem életüket hagyná kibontakozni.
Ezen jelzőkbe kicsit bizonytalan vagyok, mert nem akarom megsérteni se a szegényebbeket, se a középosztályt. Csupán azt szeretném kifejezni, hogy bár gyakran gondoljuk el a nyugatról ezt, az emberek többsége nem féktelen fogyasztó, hanem csupán egyszerű ember, aki tisztességesen és boldogan szeretne élni e világban. Ezt nem tudom, de hiszem, mert szeretnék hinni az emberekben, úgy érzem, demokrataként ez másként nem megy. Hogy ezeket tisztáztuk, vágjunk a közepébe.
Magyarország bajban van és úgy tűnik a kormány nem tudja kezelni a helyzetet. Az első lehetőség, hogy a kormány rosszul kormányoz. Ebben az esetben a kormány hibája a mai helyzet, a kormányt terheli a felelősség. A másik lehetőség, hogy a kormány jól kormányoz, csupán a gazdasági függetlenségi törekvéseink nem tetszik a Nyugatnak, és a kormánynak akár gazdaságunk tönkretétele árán akarnak keresztbe tenni, és Orbán urat félreállítani. Ebben az esetben a kormány a hibás, hisz a kormány mindezeket előre láthatta.
Tudhatnánk, hogy Dávid és Góliát története a legritkább esetben szokott jól elsülni. Jól mutatja ezt 1526, 1848, 1956 esete is. Bár őseink többször próbáltak helytállni, mégis minden alkalommal az elnyomó hatalmak győzedelmeskedtek. Az e a tanulság hát, hogy nekünk nem szabad kiállnunk és küzdenünk e földért? De IGEN, ki kell. Azonban, nem mindegy hogy hogyan. Ugyan is ma jóval nagyobb szabadságnak, vagy épp jóval jobb körülményeknek örvendünk, mint bármelyik sorsdöntő dátum alatt. Most nem 1848 van és nem 1956, nem idegen hódítók uralják országunkat. 1526 ismétlődhet most meg. Országunk szétzilált, és meg kell választanunk, hogyan menjünk tovább. Szembe menjünk a nagy ellenséggel, vagy ledönt minket újra, hogy évtizedeken vagy évszázadokunk át tespedjünk újra?
Ki az ellenség? Ugyan az, aki 1526-ban. 1526-ban ugyanis nem a török, nem a Habsburg volt legfőbb ellenségünk, hanem Önmagunk. Nem ezen népek győztek le minket, hanem mi magunkat, amikor hagytunk országunk elgyengülni, és egymás ellen fordultunk. Kiveszett a bizalom egymás iránt. Mert Magyarország nem volt gyenge, s ma sem az. 10 millió ember van itt, több mint Svédországban, Finnországban vagy épp Ausztriában. Nem vagyunk kicsi állam. Bár szegényebb mint az előbb említettek. De nem ez gyengeségünk fő oka. Szegénynek lenni szabad, szétziláltnak nem.
Könnyű ilyen szavakat mondani. Mondhatnánk le vagyunk mi maradva a nyugathoz képest. De ők is elkezdték valahol. Hol volt Németország a 2. világháború után és hova jutott? Más problémáink vannak, mint nekik akkor, de nekünk is sikerülhet.
Orbán és az IMF
2 dologra próbáltam rávilágítani az eddigiekben: az egyik: nincs egyértelmű felelős, az Orbán kormány hozott sok rossz döntést, de a világ gazdaság is be tett nekik. A másik, az IMF és a nyugat nem az ellenségünk. Sok vitát olvastam ami leginkább vagy az egyik vagy a másik oldalra próbálta terelni a felelősséget. De senki sem taglalta még, mit is jelentene az IMF. Az egyik országunk meghódítóját látja benne, míg másunk országunk megmentőjét. Valójában azonban egyik sem igaz.
Az IMF egy szervezet. A saját érdekeit nézi, és nekünk is ezt kell tenni. Kezeljük hát helyén a dolgokat:
- Magyarország költségvetése konstans deficites
- Hatalmas az államadósság
- Az IMF feltételekhez köti a hitelt
Költségvetésünk deficites, nő az államadóság, hitelt kell felvenni(nagyon leegyszerűsítve).
Hogy tud az állam mégis hosszútávon működni?
Növekvő gazdaság mellett egyre több pénzünk lesz, és ezzel tudjuk egyre tovább finanszírozni magunkat, és újabb hiteleinket. Azonban ha nem megfelelőek a feltételek, nem növekszik a gazdaság, akkor nem akar senki hitelezni, és nem is tudjuk fizetni a hitelezőket. Ilyen esetben pedig vagy csődbe megy az állam, vagy közbeszól az IMF, mint utolsó segítségnyújtó. Ennek persze meg van a maga ára.
Kell-e nekünk az IMF?
Kell, ugyanis az IMF nem feltétlen ad kölcsönt, hanem ígérhet kölcsönt biztonsági garanciaként.
Kinek szól ez a biztonsági garancia?
A hitelezőknek, hogy Magyarország nem fog becsődölni, hisz az IMF kész támogatni az országot.
Ha ez így van miért nem fogadjuk el?
Az IMF biztonsági keretnek feltételei vannak és ezt a kormány nem fogadhatja el.
ORBÁN ÉS A KORMÁNY NEM FOGADHATJA EL AZ IMF FELTÉTELEKET.
MIÉRT?
Az IMF ugyanis vastag ceruzával húzza a vonalakat. Ez azt jelenti, hogy az IMF által kért megkötések nincsenek tekintetre a polgárokra, csak a gazdasági érdekeket veszik figyelembe.
Ez pedig jelen helyzetben minden politikusra nézve öngyilkosság.
Ez persze nem teljesen igaz. Nem lenne ugyanis az, ha a kormány nem szorította volna sarokba magát, ugyanis jónéhány intézkedésével hanyatt-homlok szembe kéne fordulnia.
Az Orbán-kormány nagy hibái és lehetséges javításai, avagy amit az IMF is kérne,
de nevezhetném őszinte ellenzéki programnak is:
- Egykulcsos adó
- A nyugdíjrendszer megreformálásának elmulasztása
- A megszorítások rossz kialakítása
- A külpolitika leépítése
Egykulcsos adó:
Az egykulcsos adó önmagában véve nem egy rossz ötlet. Rosszkori bevezetése azonban mindenképp az. Ez a költségvetésre csak extra terhet rótt. Ez volt az egyik dolog ami elindított a lejtőn minket. Jelen környezetben szükséges visszavezetése. És be kell látnunk, ma minden keresőnek adóznia kell, a minimálbér adómentessége nem hozható vissza.
A nyugdíjrendszer megreformálásának elmulasztása
Ha valaki megnézi a Haza és Haladás oldalán a költségvetés kiadási oldalát, láthatja, hogy a legnagyobb tételt a jóléti kiadások teszik ki. Egyértelmű hát, hogy innen a legkönnyebb lehasítani. Szomorú, de jelenleg a nyugdíjakat csökkenteni kellene. A javaslatom annyi lenne, hogy a kevesebb nyugdíjon élőktől vegyenek el kevesebbet, míg ahogy haladunk a nagyobb nyugdíjak felé többet. Ez muszáj.
De nem is igazán ez a baj. Az igazi baj, hogy Magyarország képtelen lesz finanszírozni a nyugdíjakat a jövőben. A nyugdíjrendszer teljes átalakítása szükséges. A Fidesz felszámolta az egyetlen alternatívát és nem nyújt helyette újat.
Első blikkre a svéd modell bevezetését javasolnám, de efölött minél hamarabb társadalmi konszenzusra kell jutni, és elindulni egy irányban.
A megszorítások rossz kialakítására legfőképp az első 2 miatt volt szükség. A megszorítások egy része maradhat, ideiglenesen. De a fogyasztást terhelő extra adókat meg kell szüntetni. Minden egyéb komplikált adónemet is. Legyen kevesebb, de magasabb adó, mintsem ezerféle adófajta. A 27%-os áfakulcsot vissza kell csökkenteni.
Fájó, de el kell gondolkozni azon, hogy a BKV-t és a Malév-et hagyni kell becsődölni, és újra kell ezeket szervezni, kedvezményes utazási jogokat megvonni. Egyéb kedvezményeket csökkenteni.
A külpolitika újragondolása szükséges. Kell az IMF biztonsági keret, sajnos le kell feküdni az IMF-nek. És azután kell megnézni a mozgásterünket. Az IMF hasonló dolgokat kér majd, mint amiket eddig megemlítettem. Az IMF nem rabság, és nem is örök. Az egyedüli dolog amit tehetünk. És elkezdjük ledolgoznunk amink van.
Az ELLENZÉK EZEKRŐL HALLGAT. Az IMF beavatkozása ugyanis csupa fájdalom. Jobb, ha magunk döbbenünk erre rá, és próbáljuk megjelölni az előre vezető utat. A legnagyobb ellenség mi magunk vagyunk. Ha most nem fogunk össze, mindig lent maradunk.
A jövőbe mutató út:
Összefogás Gyurcsány nélkül
Ez az ember áll leginkább a jobb és baloldali gondolkodású emberek között. Ideje leszámolni a múlttal, az MSZP-vel és a FIDESZ-szel. Ha Gyurcsányt befogadja az ellenzék, sose számíthat az egész ország támogatására.
A kormány még dönthet de már nem sokáig
A FIDESZ évtizedeken át megosztó politikát folytatott, de most ők kormányoznak. Még van esélyük változtatni. El kell dönteniük, mi a fontosabb: a politikai karierrjük, vagy az ország érdeke. Mert ha az ország érdekét nézik akkor fel kell áldozniuk magukat, és talán évtizedek múlva fognak csak rájuk pozitívan emlékezni. Nem tartom kizártnak, hogy a történelem könyvek lapjain Bokros Lajos lesz majd az újkori magyar történelem egyik legjózanabb alakja. Ha a FIDESZ így folytatja, csak a vicsorgó magyarságról fog szó esni a nevük mellett.
Felejtsük el a Komcsikat, Libsiket és Nácikat. Magyarok vagyunk.
Kerüljük a szélsőségeket, és törekedjünk egy általános konszenzusra. Most muszály, mert újra Mohács lesz, ha ezt nem tesszük meg.
Ki kell alakítani hosszútávú gazdasági célokat
A cél pedig, kevesebb adó, versenyképesebb gazdaság, kisebb állam, nagyobb önrendelkezés, erős Magyarország. Felelős gazdaságpolitika.
Konkrétumokkal még majd foglalkozok. A lényeg, hogy ne Kínát tekintsük példának, hanem Németországot. Erős demokráciát, erős gazdaságot!!! Ne nagy léptekkel haladjunk, úgy hogy közben sokan szegénységben tengődnek, hanem lehetőleg lassan, de mindenkinek biztosítsunk jó létet és szabadságot!
A politikusok is vegyék ki részüket a megszorításokból:
Harmadával csökkenjen a politikusok fizetése, nem kell sofőr, se lézer és egyéb előjogok, mindaddig, míg a válságon túl nem vagyunk.
Rendet és kevesebb korrupciót.
No, ezen írásom egy ültő helyben írtam meg, hosszú lett, de remélem ami benne áll nagyjából helytálló.
Remélem valaki elolvassa majd, és talán még valaki egyet is ért majd.
Legyünk reálpolitikusok, ha már kormányunk nem az. Valljuk be, ilyen dolgokat mindannyiunk nehezen hozna meg, hisz tudjuk mivel járna.
És lássuk be, fogadjuk el, hangoztassuk, és magyarázzuk:
ORBÁNNAK MENNIE KELL, DE AZ IGAZÁN NEHEZE CSAK AZUTÁN KÖVETKEZIK!!!
